Balla Piroska
Volt egyszer egy falevél
Volt egyszer egy falevél,
kit messze fújt az őszi szél.
Kis falevél nem bánta,
vágyott már a világba.
Nem volt meleg kabátja,
mégsem fázott magába.
Bármerre ment mosolygott,
erdőn-mezőn csavargott.
Szelíd szellő ölelgette,
fel-felkapta, táncba vitte.
Vihar apó megpörgette,
idetette, odatette.
Nem félt a kis falevél,
tudta, egyszer földet ér.
Süni család szorgalmasan,
levelet gyűjt, kell a paplan.
Odaszállt le a levélke,
s lett a paplan tölteléke.
